Az igazi szerelmet keresem

Dalai szomorúak és dacosak, szíve érzékeny és magányos. Az újdonsült sztár, Avril Lavigne nem csillogó díva, hanem érzelemdús rockpoéta, aki az elveszett paradicsomot kutatja...

Lágynak és törékenynek látszik, akár egy baba, kék szeme végtelenül szomorú. Visszahúzódóan, szinte félénken, karba tett kézzel ül, mintha sérülékeny lelkét akarná megvédeni a gonoszoktól. Avril hat hete járja a világot egy promóciós turné keretében, és elég kimerültnek látszik. Az MTV Video Awardson, New Yorkban megkapta a legjobb énekesnőnek járó díjat, ma interjúkat ad Londonban, holnap irány Kanada. „Ez a fekete szörnyeteg az életem - mondja vékony hangon, és a lábánál lévő kofferre mutat. - De kézben tartom őt!”
A csupán 159 cm magas énekesnő, aki Complicated cimű rockballadájával fergeteges sikert aratott, nem egy kreált díva, nem puccos partimadár sztárallűrökkel, de nem is ártatlan kislány. Avril 18 éves, önmagát kereső, szoktalanul érzékeny lány. Életét érzelmek, magasságok és mélységek határozzák meg. Szenved, ha félre értelmezik. Szenved, ha a barátai elfordulnak tőle, csak mert ő most popsztár. Szomorú, ha más sztárokat ócsárolnak. De nagyon dacos is tud lenni, ha gyámkodni akarnak fölötte. Mérges lesz, ha a fiúk hülyén akarnak kikezdeni vele, kibukik, ha provokálják, és utálja a hazugságokat. Avril: „Nem hagyom magam megingatni!”
A kanadai rockénekesnő bonyolult lány, aki öröm és frusztráció, vidámság és depreszió között tépelődik. „Van úgy, hogy az egyik pillanatban teljesen jól vagyok, a másikban pedig halálosan szomorú - meséli. Az érzelmeim ingadoznak, hol erős és magabiztos vagyok, hol újra gyenge és szorongó!”
A fájdalmát és változó érzelmeit önti dalba. Avril Let Go cimű albuma olyan, mint egy lázadó tinédzser naplója. A Losing Grip című dalában a volt barátján áll bosszút, aki megcsalta és kihasználta. A Sk8er Boi egy kemény lányról szól, aki nem meri kimutatni az érzelmeit egy fiúnak. A Mobile-ban Avril belső nyugtalanságát és tanácstalanságát írja le. „Az életemben nincsenek fix fogódzkodók. Néha egyszerűen nem tudom, hogy hová tartozom!” Az I'm with you cimű számban magányosságát és törödés iránti vágyát fejezi ki. Az Anything but Ordinary (Minden, csak nem normális) című notában viszont vadságot, lázadást és kalandvágyát fogalmazza meg.
Avril dalai a harmónia és a szerelem utáni vágyról árulkodnak, mintha az elveszett paradicsomot keresné. „Szeretném, ha annak fogadnának el, aki vagyok. Énekesnőként nem tettetni akarom magam, és nem akarok semmiféle imázst magamra erőltetni. Ha kamerát látok nem kezdek hamis játékokba. A fotóstudióban olyan ruhákat veszek fel, amilyeneket amúgy is viselek. Nem akarok jelmezeket fölvenni, mint Britney Spears vagy Christina Aguilera!” Talán nem szereti őket? Avril a fejét rázza: „Mindketten szépek és szexisek, tisztelem őket. Britet azért csodálom, mert olyan jól játsza a szerepét. Nem szeretem, ha kikezdik! Oké, talán nem őszinte, és néhányan észreveszik, ha skindlizik, és ezen felidegesítik magukat. De csak azért nem kéne teljesen tönkretenni.”
Avril, aki a kanadai Napanee-ben nőtt fel, az iskolában kívülálló volt. „A szünetekben állandóan azért cikiztek, mert egy deszkás fiútársasággal lógtam. Nem voltam szürke egér inkább nagyon is vad. Ennek ellenére fájt, ha a többi gyerek a cuccaim miatt lenézett.” Avril szeme dühösen szikrázik, de azután ismét elhallgat és elkomorodik. „A tisztelet nagyon fontos számomra, az igazi érzelmek és a hűség szintén. Reménytelenül romantikus vagyok, és hiszek az első látásra született szerelemben! Semmi másra nem vágyom, mint arra, hogy egy fiúval szoros kapcsolatba kerüljek. Ismerem ezt az érzést, egyszer már voltam ilyen nagyon szerelmes...”